- Sajtóközlemény
“Fontos alkalmat teremteni arra, hogy első kézből tájékoztassuk a nemzetközi szervezeteket a magyar kisebbség helyzetéről, problémáinkról, nehézségeinkről. Fontos ugyanakkor, hogy ez alkalomból is megmutathatjuk a magyar közösségek belső szolidaritását, ezért örülök, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek politikai vezetői is megtiszteltek a jelenlétükkel” – mondta el Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke Fernand de Varennes, az ENSZ kisebbségi különmegbízottja erdélyi látogatása alkalmából szervezett Magyar kisebbségi közösségek: küzdelmek és lehetőségek című konferencia megnyitóján. A szerdai, a Sapienta EMTE Kolozsvári Karán szervezett konferencián a FUEN elnöke kiemelte, de Varennes látogatása azért is fontos, mert kulcsfontosságú, hogy a kisebbségek nemzetközi színtéren is partnereket találjanak célkitűzéseik markánsabb megjelenítése érdekében.
A házigazda szerepében Dávid László, a Sapientia Erdélyi magyar Tudományegyetem rektora köszöntötte a jelenlevőket, az oktatás minőségére, mint az ország fejlődésének zálogára, és ezen belül az anyanyelvi oktatás fontosságára hívva fel a figyelmet. Bodó Barna, a konferencia társszervezője, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke a civil szféra szerepére reflektálva elmondta, a kisebbségi identitás a civil szervezetek hozzájárulása, munkája által is megerősítést kell, hogy nyerjen.
Fernand de Varennes hangsúlyozta, erdélyi látogatása alkalmából nem fogja véleményezni az itt tapasztaltakat, látogatásának fő célja az információszerzés, így elsősorban az ENSZ keretében kifejtett tevékenységét ismertette. Az ENSZ szakértőjeként mandátuma fő tevékenységei kivizsgálni a kisebbségek emberi jogainak megsértését illető panaszokat, felhívni a figyelmet és nagyobb láthatóságot biztosítani a kisebbségek nemzetközi emberi jogaira, szaktanácsadással és jó gyakorlatok terjesztésével segíteni a kisebbségi jogok érvényesítését, és elősegíteni a párbeszédet a kisebbség és az országvezetők között a kisebbségek helyzetének javítására. Megjegyezte, rengeteg a tennivaló, mert a kisebbségekkel való bánásmód tekintetében egyetlen ország sem tökéletes, mindenhol a kisebbségek válnak a jogfosztások, jogtiprások első áldozataivá.
Elmondta, a kisebbségek egyenesen hozzá fordulhatnak a problémájukkal, hiszen neki nem kell megvárnia a bírósági procedúrák lejártát, azonnal beavatkozhat, mint az ENSZ kisebbségügyi megbízottja. A legfontosabb tevékenysége a jelzett problémákkal megkeresni az illető ország kormányzatát és felszólítani őket a helyzet tisztázására.
Hároméves mandátumának következő állomása a kisebbségi nyelv és oktatás. Ezzel a két témával kapcsolatosan számos konferenciát és regionális fórumokat fognak szervezni, hiszen tisztázni kell, hogy milyen emberi jogokat feltételez az oktatás és a kisebbségi nyelv kérdésköre.
Kárpát-medencei magyar közösségek
A konferencia második részében a Kárpát-medencei magyar kisebbségek képviselői tájékoztatták az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottját a kisebbségben élő magyar közösségek helyzetéről, ismertették a kihívásokat, illetve a lehetséges megoldásokat is felvázolták.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kiemelte: fontos elmondani saját történetünket, mivel ellenkező esetben mások teszik meg azt helyettünk. Emlékeztetett: Románia szász származású államfője minden lehetséges alkalommal kijelenti nemzetközi fórumokon, hogy az ország példaértékű módon viszonyul az itt élő etnikai kisebbségekhez, miközben valójában a román politika veszélyforrásként tekint a romániai magyar közösségre.
Hegedüs Csilla külön témakörökbe csoportosítva vázolta, hogy miért nem valós az, amit Románia folyamatosan állít, éspedig, hogy példaértékűen rendezte a kisebbségek sorsát. Felhívta mindenekelőtt a figyelmet arra, hogy Romániában aláássák a magyar közösség jogát nemzeti szimbólumainak használatához, pert per után indítanak a székely zászlót közterekre, intézményekre kihelyező polgármesterek ellen, miközben más régiók zászlói, például a moldovai, szabadon használhatóak Romániában.
A anyanyelvhasználathoz való jog is csorbul, hiszen több mint száz pert van folyamatban helyi közigazgatási szervek ellen, amelyekben a prefektusok a magyar nyelvű feliratok eltávolítását követelik a történelmi épületekről, közintézményekről, iskolákról – részletezte Hegedüs Csilla. Szót ejtett arról is, hogy megtörténik – kórházi körülmények között is –, hogy a román nyelvet még nem beszélő gyermekeket kigúnyolják, megalázzák.
Az RMDSZ politikusa szót ejtett arról is, hogy folyamatosan megkérdőjelezik a magyar közösségnek a tulajdonához való jogát, sőt, a már visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokat visszaállamosítják. Kiemelte továbbá, hogy Románia gátat vet a magyar kulturális örökség nemzetközi elismerése útjába is. Beszámolt arról, hogy 2016 december elsején a minisztérium megakadályozta a csíksomlyói búcsúnak a védett kulturális értékek UNESCO-jegyzékébe való felvételét. A dossziét továbbították ugyan a nemzetközi testületnek, amikor Kelemen Hunor volt a művelődésügyi miniszter, de azonnal blokkolták a folyamatot, amint kormányváltás történt.
Az anyanyelven való tanulás jogát hasonlóképpen folyamatosan megkérdőjelezik – hangsúlyozta a politikus. Említést tett a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyéről, amelynek kapcsán nem tartják be a tanügyi törvény 363-as cikkelyét, miszerint a többnyelvű egyetemeknek nyelvi alapon különálló fakultásokba kell szerveződniük. Elmondta azt is, hogy nemrég a MOGYE-t beolvasztotta egy teljesen eltérő hátterű, román nyelvű egyetem.
„Románia nem tartja tiszteletben a nemzetközi keretegyezményeket, amelyeket aláírt, mielőtt az EU és a NATO tagjává vált volna. Éppen ezért, meggyőződésünk, hogy a Minority SafePack kezdeményezés, amelyet 1,3 millió európai állampolgár támogatott aláírásával, az az eszköz, amelyet használnunk kell, hogy európai szintű törvénykezés biztosítsa jogainkat anyanyelvünk használatához, kultúránk megőrzéséhez, oktatási intézményeink zavartalan működéséhez, és hogy egy biztonságos jövőt építhessünk magunknak Erdélyben” – jelentette ki Hegedüs Csilla.
Emlékeztetett: jövőre európai parlamenti választások lesznek, és a magyar közösség képviselői minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy partnerekre találjanak az újra összeálló európai törvényhozásban és az új Európai Bizottságban. „Kérjük önt, legyen hasonlóképpen partnerünk ebben a törekvésben, és segítsen a Kárpát-medencei magyar kisebbségeken, amelyeknek képviselői részt vesznek ezen a konferencián, és segítsen abban, hogy minden őshonos nemzeti kisebbség tagját a többségi európai állampolgárokkal azonos jogokkal rendelkező európai állampolgárként kezeljék” – zárta szavait az RMDSZ politikusa.
Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke elmondta, a szerbiai kisebbségi kerettörvénnyel elégedett, azonban problémát jelent az, hogy a törvények sokszor nincsenek összehangolva. Az alkotmány szavatolja az arányos képviseletet minden szinten, azonban a helyi hatóságok szintjén ez nem mindig teljesül. A közszolgák, rendőrök sokszor nem beszélik a kisebbségi nyelvet, noha 15%-os kisebbség esetén helyi szinten az adminisztrációban is használható az adott kisebbség nyelve. További problémát jelent, hogy sokszor maguk a kisebbségek nem ismerik jogaikat.
Csernicskó István a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviseletében az oktatási nyelvi jogok ellen intézett támadást jelölte meg a legégetőbb problémának. Ukrajna történelmének legnehezebb korszakát éli jelenleg, és ilyen körülmények között kulcsfontosságú lenne a többség és a kisebbségek közti viszony javítása, beleértve az anyanyelvi oktatás helyzetének rendezését – vélekedett.
Menyhárt József, Magyar Közösség Pártjának elnöke a szlovákiai magyarság helyzetét ismertette. Elmondta, nem megoldott a parlamenti képviseletet, nem létezik semmiféle demokratikusan megválasztott kisebbségi struktúra, ez pedig kiemelten a szórványban élő magyar kisebbséget érinti negatívan. A GDP alapján Szlovákia a fejlett országnak számít, azonban a déli járások, ahol a magyar kisebbség él, gazdaságilag leszakadó, szegény régiók. Az államnyelv mindenhol prioritást élvez, ott is megkövetelik a használatát, ahol ez a gyakorlat a józan ész határán is túllép. További probléma, hogy a nyelvi jogok nem a közösségre, hanem az egyénre vonatkoznak, ezzel szemben más esetben közösségként kezelik a magyarságot: a Benes-dekrétumok már a magyarok kollektív bűnösségéről szólnak.
Nyelvi jogok a gyakorlatban
A konferencia délutáni paneljében a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása volt a téma. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga aktivistája hangsúlyozta: az uniós csatlakozás előtti progresszív folyamat a kisebbségi jogok kibővítése terén nemcsak megtorpant, hanem visszalépések tapasztalhatóak, konkrét példaként pedig a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák körüli huzavonát, illetve olyan eseteket említett, amikor a börtönökben nem hagyják a rabokat, hogy telefonon anyanyelvükön kommunikáljanak hozzátartozóikkal.
Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője a nyelvi jogokkal kapcsolatos különböző percepciókról is beszélt: míg a magyar kisebbség a méltányosság elve alapján a nyelvi szimmetria megteremtését látja ezek alkalmazásában, addig a román többség csupán az államnyelvet nem eléggé ismerők számára nyújtott segítségként tekint ezekre a jogokra. A nyelvhasználati törvények hiányos alkalmazására is felhívta a figyelmet, ezek ugyanis ott érvényesülnek a legkevésbé, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk, vagyis ahol a magyarok kisebbségben élnek.
Szőcs Izabella a Minority Rights Egyesülettől a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésének kiharcolását ismertette, kifejtve: nem mindig kell az adminisztrációtól vagy a politikumtól várni a megoldást, törvényi úton is próbálkozni kell. Bethlendi András az Advocacy Group for Freedom of Identity szervezettől, illetve Toró Tibor, a Sapientia egyetem oktatója a civil szervezetek szerepét emelte ki a nyelvi jogok érvényesítésében.
Csoma Botond RMDSZ-es parlamenti képviselő az aranyosgyéresi helységnévtábla esetére emlékeztetett, ahol bírósági döntéssel kötelezték az önkormányzatot a háromnyelvű tábla eltávolítására. Az RMDSZ ebből okulva az új közigazgatási törvénybe tételesen beleírta, hogy azokon a településeken is kihelyezheti a táblákat az önkormányzat, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20 százalékot, de ennek életbe lépését az államfő megakadályozta. Szerencsés lenne, ha sikerülne egyezségre jutni a kisebbségi jogokat illetően minden román párttal, mert visszatérő jelenség, hogy olcsó politikai tőkét próbál kovácsolni az ellenzék abból, hogy a kormányt támadja a kisebbségi jogok tervezett bővítése miatt – vélekedett a képviselő.
Hantz Péter tudományos kutató, Fernand de Varennes látogatásának kezdeményezője zárógondolataiban kifejtette: meggyőződése, hogy ez a látogatás fel fogja hívni a figyelmet problémáinkra. Ugyanakkor javasolta, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek tegyék rendszeressé a diplomaták, véleményformálók meghívását, hogy a nemzetközi közösség figyelmét folyamatosan felhívják problémáikra.
Laczikó Enikő államtitkár az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától zárásként elmondta: az anyanyelvhasználat a közigazgatásban nemcsak a nyelv státusát, hanem a nyelvet használó kisebbség biztonságát és közösségi élményét is erősíti. „Kétségtelenül a pozitív törekvések megtartása és a kihívások leküzdése az a házi feladat, amelyet ez után a konferencia után mindannyian megkaptunk” – mondta.
Egyházi ingatlanok restitúciója
Megtisztelőnek nevezte az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja, Fernand de Varennes, hogy Kolozsváron, a Vallásszabadság házában fogadták a történelmi magyar egyházak vezetői, akik az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körüli problémákról tájékoztatták a magas rangú diplomatát a szerda reggeli találkozón.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek a romániai ingatlanvisszajuttatás törvényi keretéről és megrekedt folyamatáról tájékoztatta a vendéget, kiemelve a felbecsülhetetlen értékű Batthyáneum ügyét. Mint ismeretes, a román állam elutasítja az ingatlan és az értékes gyűjtemény visszaszolgáltatását és a kedvező strasbourgi bírósági döntés ellenére sem sikerült előrelépést elérni Romániában. Egyedülállónak nevezte a világban, hogy egy állam, Románia, nem tartja be a saját törvényeit.
„Köszönjük, hogy lehetőségünk van találkozni valakivel, aki meghallgatja a panaszainkat, hiszen lassan 10 éve, hogy Romániában a magyar egyházaknak nincs lehetősége párbeszédet folytatni a román kormánnyal a saját országunkban” – fogalmazott Kató Béla, az erdélyi református egyházkerület püspöke, rámutatva: az ország nem tartja be a saját törvényeit a visszaszolgáltatások esetében, és ami még rosszabb, az igazságszolgáltatást használva próbálják visszafordítani a folyamatot. Konkrét példaként a tíz éve visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületét esetét emelte ki, amely nemrég végérvényes bírósági döntéssel került vissza állami tulajdonba.
Veress Emőd egyházi jogász az általános képet festette le: a több mint 800 restitúciós kérésnek körülbelül a fele esetében született kedvező vagy kedvezőtlen döntés, de 2010-ben teljesen leállt a folyamat, azóta visszautasítják a kérések 95%-át.
A királyhágómelléki református egyházkerület képviselője, Antal János, a Zilahi Wesselényi kollégium ügyét emelte ki, amely évtizedek óta vár a román állam kedvezőbb hozzáállására. Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke és Gyerő Dávid főjegyző az elkobzott egyházi archívumok rendezetlen ügyére hívta fel a figyelmet. A restitúciós törvény csak az ingatlanokra vonatkozik, ezért az állam ma is csupán a visszaszolgáltatott ingatlanban található archívumokat szolgáltatja vissza, így az 1948-ban teherautókra pakolt és állami archívumokba átszállított iratokat az egyház nem kapta vissza, egy részéhez egyáltalán nincs hozzáférése.
Az evangélikus egyházat képviselő Fehér Attila püspökhelyettes arról számolt be a különmegbízottnak, hogy az egyházaknak gyakran óriási erőfeszítésébe kerül, hogy a jó állapotban elkobzott, majd leromlott állapotban visszaszolgáltatott ingatlanokat felújítsák, konkrét példaként pedig a lerombolt marosvásárhelyi evangélikus templomot és lelkészi lakást említette.
Közoktatás
Oktatási szakemberek, oktatáspolitikával foglalkozó parlamenti képviselők, magyar nyelvű oktatást biztosító állami finanszírozású és magánegyetemek vezetői és diákképviselők tájékoztatták csütörtökön, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezett fórumon Fernand de Varennes-t, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottját a kisebbségi magyar oktatás helyzetéről.
Novák Csaba Zoltán RMDSZ-es szenátor házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, majd vázolta a találkozó lényegét: az erdélyi magyarság száz éve vált kisebbséggé, és azóta az anyanyelvű oktatás ügye egy folyamatos küzdelem számára, hiszen a román állam számos kísérlet történt annak akadályozására, visszaszorítására. Ennek fényében is fontosnak tartották, hogy részletesen tájékoztassák az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottját a magyar nyelvű oktatás jelenlegi állapotáról.
Fernand de Varennes pár szóban ismertette az ENSZ-től kapott mandátumát, és jelezte, itt tartózkodásának fő célja a magyar oktatás és nyelvi kérdések helyzetéről tájékozódni. Hároméves mandátuma során egy sor prioritást élvező kérdéssel foglalkozik, ezek közül a két legfontosabb a kisebbségi nyelv és oktatás. Jövőre ebben a két témában egy sor rendezvényre kerül sor regionális fókuszban Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában, majd Genfben tartanak egy átfogó konferenciát. Hiánypótló eseménysorozatról van szó, hiszen az ENSZ nem határozta meg, hogy az egyetemes emberi jogok tükrében mit jelentenek a kisebbségi nyelvi jogok és az kisebbségi oktatási jogok. Elmondta, az ENSZ szakértőjeként fogadja a kisebbségek részéről érkező panaszokat, és felkéri az illető kormányokat a helyzet tisztázására. Felajánlotta segítségét ebben a tekintetben.
Vincze Loránt FUEN-elnök szerint időszerű ez a találkozó, hiszen így a különmegbízottat már a jövő évi fórumok előtt tájékoztathatják az itteni helyzetről, ugyanakkor a magyar közösség képviselői is tájékozódhatnak arról, hogy miről lesz célszerű beszélni a genfi konferencián.
Magyari Tivadar ügyvezető alelnök, az RMDSZ oktatási szakpolitikusa a romániai oktatási rendszer felépítését és azon belül a magyar oktatás helyzetét ismertette. Elmondta, Romániában mintegy 150 ezer, valamely kisebbséghez tartozó gyerek vesz részt anyanyelvén zajló oktatásban, zömében magyar gyerekekről van szó. Több mint 2000 helyszínen zajlik magyar nyelvű oktatás, amely kétféle iskolai struktúrába tagolódik: léteznek kizárólag magyar tannyelvű iskolák, illetve magyar tagozattal is rendelkező román tannyelvű iskolák. Továbbá elmondta, Romániában tíz osztály elvégzése kötelező. Az iskola egy öt osztályos elemi oktatással kezdődik, ezt négy-négy osztályos általános iskolai, végül a középiskolai szint követi.
A 1,2 millió tagot számláló magyar közösség természetesnek tartja azt, hogy bölcsődétől egyetemig legyen elérhető a magyar nyelvű oktatás, azonban számos oktatási helyszínen, főleg a szórványban, sokszor küzdeni kell az osztályok megmaradásáért – hangsúlyozta.
Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő kifejtette: a jelenlegi törvénykezési keret első ránézésre jól mutat, az elmúlt 30 évben nagyon sok pozitív változás történt törvényi szinten, de ugyanez sajnos nem mondható el az alkalmazásról. A 2011-es tanügyi törvény kisebbségi részében egy sor olyan kérdés van, amely a mai napig nincs megoldva – mutatott rá az RMDSZ politikusa, a magyar kisebbségi pedagógusképző központot, illetve az Oktatáskutató Intézet kisebbségi oktatással foglalkozó részlegét hozva fel példaként – előbbit nyolc év után sikerült csak megvalósítani komoly politikai tárgyalásokkal, az utóbbi mind a mai napig nem jött létre.
A képviselőház oktatási bizottságának tagja a finanszírozás kérdéséről is beszélt, ugyanis a kisebbségi oktatás többe kerül, van olyan helyzet, ahol kevesebb diákkal is működtetni kell az intézményt, alacsony létszámú osztályokat is fenn kell tartani a szórványban.
Bár a törvény előírja, hogy arányos képviseletünk legyen az oktatást felügyelő intézményekben, de ez nem valósul meg a legmagasabb szinten sem: a tanügyminisztérium mintegy 460 alkalmazottja közül csupán öt magyar anyanyelvű, ez egy százalék, miközben a magyarul tanuló diákok közel 5 százalékot tesznek ki – mutatott rá a képviselő, hozzátéve: ez az aránytalanság az oktatásfelügyelet többi szintjén, például a tanfelügyelőségek szintjén is tapasztalható. A törvény arról is rendelkezik, hogy azokban az intézményekben, ahol van kisebbségi nyelvű oktatás, kell lennie a kisebbség nyelvét beszélő intézményvezetőnek, de ez közel 170 intézményben nem valósul meg.
„A törvényi keretünk ott a legsérülékenyebb, ahol kisebbségben vagyunk, a leginkább azokon a településeken, ahol 10 százalék körüli az arányunk, és egy-egy osztályt vagy tagozatot tudunk működtetni. Itt a legerősebb az asszimilációs nyomás is” – mondta el Szabó Ödön.
A történelmi helyzet okán a magyar oktatási intézmények többnyire műemléképületekben, régi épületekben működnek, ezek felújításához jelentős források szükségesek. Magyar többségű helyiségekben ezt könnyebb megvalósítani, ott azonban, ahol a magyarok kisebbségben élnek, helyi szintű alkukra, döntésekre van szükség. Szabó Ödön a nagyváradi Ady Endre iskola példáját hozta fel, ahol a fűtéshálózat felújítását a helyi önkormányzat nem volt hajlandó finanszírozni, mert az iskola egyházi tulajdonú épületben működik, ezért a diákok az elmúlt években fűtetlen termekben tanultak, illetve bentlakásban laktak.
Az intézmény-összevonások következtében sok esetben a bentlakások, a szórványkollégiumok jelentik az anyanyelvű oktatáshoz való hozzáférést az elszigetelődő nyelvi környezetben élő diákok számára. Bár a törvény előírja ezen intézmények finanszírozását, nincs elégséges keret erre. A pedagógusfejlesztés lehetőségei és a kisegítő személyzet kérdése szintén a finanszírozás függvénye, tette hozzá. A tankönyvhiány problémája kapcsán Szabó Ödön elmondta: idén sikerült a jogi környezeten változtatni, és az RMDSZ és szakértői segítségével is 81 tankönyvet sikerült elkészíteni és kiadni.
A bölcsődei pedagógus még nem része az oktatási hálózatnak, így nincs meghatározva az oktatás nyelve sem, ennek következtében a 0-3 éves magyar gyerekek nem részesülnek mindenhol anyanyelvű nevelésben – hívta fel a figyelmet egy újabb problémára. Az RMDSZ a napokban iktatta a jelzett problémák többségére megoldást jelentő törvénymódosítási kezdeményezését.
Tamási Zsolt a marosvásárhelyi katolikus iskola esetéről számolt be az ENSZ különmegbízottjának. A katolikus iskola ellehetetlenítése és saját, illetve az iskola diákjainak és a szülőknek meghurcolása után végül sikerült az iskolát újraindítani, azonban a helyzet most sem rendeződött megnyugtatóan, hiszen az Unirea Főgimnázium pert indított az oktatási minisztérium ellen. Az iskola vezetősége ugyanis azzal érvel, hogy a magyar gyerekek távozása miatt hátrány éri az iskolát, és ezzel a normatív támogatást is a katolikus iskola kapja – vázolta a helyzetet. Tamási szerint meglepő az Unirea vezetőségének érvelése, hiszen nem lehet „túszul ejteni” a gyerekeket egy olyan iskolába, amelybe nem akarnak járni.
„Fájdalmas, hogy a helyi döntéshozók olyan eszközökkel élnek, amelyek az emberi jogokat sértik. Az én személyes esetemben, úgy kezeltek, mint egy köztörvényes bűnözőt, és nem hagyhattam el az országot. Ilyen támadások bármikor megtörténhetnek, és nekünk nincsenek eszközeink arra, hogy visszaverjük ezeket” – mondta.
Ferencz-Salamon Alpár a pedagógusok érdekképviseleti szervezetének, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) közel három évtizedes tevékenységét mutatta be. Elmondta, a magyar állam támogatásával három oktatási központot működtetnek Erdélyben, és Szovátán egy országos oktatási központot is fenntartanak. Évente több száz továbbképző rendezvényt szerveznek, és koordinálják a csángó oktatási programot.
A pedagógusok szempontjából a kihívások az iskolaépületek visszaállamosítása, a magyar iskolák létrehozási procedúrájának nehézkessége, a korlátozott anyanyelvhasználati lehetőségek az iskola testületeiben, az iskolák autonómiájának a teljes hiánya a tananyag és a kerettanterv kialakításában, a kisebbségek méltányos arányban való jelenléte az iskolák vezetőségében.
Biró Zsolt parlamenti képviselő hozzátette, Maros megyében további problémát jelent, hogy a magyar közösség számára nem biztosítanak elegendő magyar osztályt, annak ellenére sem, hogy a Diszkrimináció-ellenes Tanács évente megrovásban részesíti a megyei tanfelügyelőséget a diszkriminatív beiskolázási számok miatt.
Felsőoktatás
A konferencia második felében a felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól beszéltek a résztvevők. Magyari Tivadar ismertette a kisebbségi felsőoktatás sarokszámait, elmondta, jelenleg mintegy 10 ezer hallgató tanul magyar felsőoktatásban. A magyar fiatalok háromnegyede a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanul, a többiek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen és a magyar állam által létrehozott és finanszírozott, alapítványi és egyházi keretben működő magánegyetemen, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Partiumi Keresztény Egyetemen végzik tanulmányaikat.
Romániában a műszaki felsőoktatásban alig létezik magyar nyelvű képzés, ez pedig hátrányosan érinti azokat a diákokat, akik magyar nyelvkörnyezetben nőnek fel és önhibájukon kívül hiányos a román nyelvtudásuk. Noha számos szakon létezik magyar nyelvű képzés, a magyar közösség egyetemi elitjének mégis alig van beleszólása az egyetemek szerveződésébe. A MOGYE ügyére hívta fel a figyelmet, elmondva, hogy itt egy jogon kívüli állapot áll fenn: Marosvásárhelyen nem sikerült a 2011-es oktatási törvényt alkalmazni, és létrehozni a magyar intézeteket.
Szabó T. Levente, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója elmondta, a rendszerváltás előtti időszakban mind a magyar oktatók, mind a diákok számát próbálták csökkenteni, de az utóbbi években a magyar és német oktatás megerősödött az új tanügyi törvénynek köszönhetően, így most már hivatalosan is multikulturális, három nyelvű egyetemként tartják számon a BBTE-t. A kihívások tekintetében többek között a kutatómunka alulfinanszírozását említette.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorhelyettese, Balási András előadásából kiderült: az 1946-ban Kolozsváron létrejött, majd 1954-ben Marosvásárhelyre került egyetem, ahol 1976-ig csak magyarul képeztek színészeket és rendezőket, jelenleg példaértékűnek számít a multikulturális egyetemek között. Az egyetemen 2011 októberében jött létre a magyar és a román kar, a szenátusban paritás van, és szoros szakmai és emberi együttműködés jellemzi a két kar viszonyát. Igyekszünk békében és hatékonyan együtt élni a másság tiszteletben tartásával – fogalmazott a professzor, aki szerint nagyobb problémáik csak a finanszírozás terén tapasztalhatóak.
Nagy Előd, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettese a problémák között az egyetemen zajló magyar és a román oktatási vonal kapcsán jelentkező aszimmetriát említette. Elmondta, míg az elméleti oktatás anyanyelven zajlik, a gyakorlati oktatás vegyes csoportokban történik, kizárólag román nyelven. Ehhez képest az angol nyelvű oktatás esetében mind a gyakorlati, mind az elméleti óráik angol nyelven zajlanak.
Azonban a legégetőbb probléma egy nemrég történt fejlemény: a MOGYE-nek a Petru Maior Műszaki Egyetemmel történt összevonása. Fernand de Varennes érdeklődésére, hogy miért ellenzik az egyetemek összevonást, Nagy Előd elmondta, az új struktúrában a magyar diákok és oktatók aránya megcsappant, most 20%-on aluli a magyar diákok és oktatók jelenléte, így nem tudják befolyásolni a döntéseket. Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője kiegészítette, míg a BBTE-n saját adminisztratív struktúrák léteznek, a MOGYE esetében ez nincs.
A magyar állami támogatásból működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem struktúráját és oktatási kínálatát Balog Adalbert rektorhelyettes ismertette. Flóra Gábor, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese elmondta, hogy egyeteme a rendszerváltozás utáni első önálló akkreditált magyar egyetemként jött létre. Alapítása szükségességét az adta, hogy a régióban nem volt elérhető magyar nyelvű felsőfokú oktatás. Kis egyetem, mintegy ezer diák tanul itt. Bővíteni szeretnék, de bizonyos képzések beindításával kapcsolatban akkreditációs nehézségekbe ütköztek: a felsőoktatási szakirányok elismerésével kapcsolatos előírások és tényleges gyakorlat nem mindig veszik tekintetbe a kisebbségi nyelven történő oktatás szükségességét és sajátosságait.
Marton László, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke szakmai tevékenységük mellett a diákszervezet aktivizmusáról, például a MOGYE ügyében folytatott tiltakozó megmozdulásaikról is beszámolt, a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ) képviselő Sámi Zsuzsa pedig elsősorban érdekképviseleti tevékenységüket ismertette, kitérve arra, hogyan próbálják segíteni a román intézményekben tanuló magyar egyetemistákat tanügyi referens programukkal.
Hantz Péter, a különmegbízott erdélyi látogatását kezdeményező kutató kifejtette: a Babes-Bolyai Tudománegyetem nem nevezheti magát multikulturális egyetemnek, hiszen a kétnyelvű feliratok kérdése továbbra sem megoldott az intézményben. Arra is kitért, hogy az önálló állami magyar egyetem előnyösebb lenne a multikulturálisnál, hiszen az intézményeken belül kisebbségbe kerülve energiáink jelentős részét a jogainkért folytatott harc emészti fel.
Fernand de Varennes megjegyezte: a kisebbségek számára létesített önálló egyetemek kérdéséről a világ számos pontján zajlik vita. Példaként saját szülőhazáját, Kanadát említette, ahol a 600 ezer franciának otthont adó Ontario tartomány korábbi kormánya támogatta egy kizárólag francia nyelvű egyetem létesítését az eddig is működő kétnyelvűek mellett, a mostani kormány viszont tagadja az intézmény létjogosultságát.
Az ENSZ különmegbízottja ismételten felhívta a figyelmet, bárki fordulhat hivatalához kisebbségi jogsértések esetén. Elmondta: bár nem kommentálhatja az elhangzottakat, de általánosan fogalmazva elmondhatja: a kisebbségek emberi jogai terén mindig van lehetőség az előrelépésre.
Fernand de Varennes december 4-6. között tartózkodott Erdélyben. Kolozsváron a határon túli magyar közösségek helyzetéről, az egyházi ingatlanok restitúciójának elakadásáról, a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazásáról tájékoztatták. Marosvásárhelyen az oktatási kérdésekről szóló szemináriumon való részvétele mellett a magas rangú diplomata többek között találkozott Markó Bélával, a Kós Károly Alapítvány elnökével, az RMDSZ volt elnökével is.
